Blog

Szokásos köröket járva a parkolóban, igyekezvén egyeseknek reklámot, másoknak bosszúságot és plusz szemetet okozva, odaértem egy éppen az autójába rámoló középkorú hölgyhöz. A szélvédőre kukkantva egy C alakú kavicsfelverődés kacsintgatott felém. Bemutatkozom illedelmesen: „Szélvédőjavitással foglalkozom, látom, sérült a szélvédő, érdekli a javitása? „Csodálkozó tekintet: „Köszöni, de őt nem érdekli, meg hát nem is sérült az üveg! „Igyekszem illedelmesen viselkedni, ezért most nekem kellett csodálkoznom: „Nem sérült? De hát ott van az! „Rá is böktem az ujjacskámmal. A nem várt ütős válasz: „Nem, az nem az! Az piszok!!!!!” Nehéz ilyenkor megállni vigyor nélkül, nem emlékszem már, sikerült e visszatartanom. Úgy érzem, költői volt az új kérdésem: „És sikerült már letakaritani” Pillanatnyi gondolkodás. „Tényleg! Már fél éve megvan, de még nem!” Nem baj! Végül is a remény hal meg utoljára, a mai világban millió féle tisztitószer van, próbálkozni kell, hátha sikerül. De ha összejön a letakaritása, azt mi is szeretnénk ám tudni!