Dühöngés után boldogság

Vásárlás után a kihelyezett szórólapommal fiatal pár odagurul érdeklődni, hogy is történnek itt a dolgok. Srác kiszáll, tárgyalunk. Két sérülés, Allianz Hungáriás (mivel a biztosító térít a javításból, már mindenkinek nyerő a pillanatnyi helyzet), éppen szabad vagyok mint a madár, rajtra készen állok a munkára. Lebeszélünk mindent, 25-35 perc alatt kész, kafa a buli. Eddig. Srác visszasétál a verdához, közli a hölggyel: “Megjavíttatjuk a szélvédőt!” Olyan kiabálásba kezdett a csaj, az élettől is elment a kedvem, nemhogy a szélvédőjükön tenyereljek. Ő már haza akar menni, azt hitte, ilyenkor már régen otthon lesznek, meg amúgy is,elég volt a mai napból, irány haza! A fickó erre nagylelkűen felajánlotta, sétáljanak vissza a Tescoba. A csaj amilyen lendülettel szállt ki az autóból, egyenesen arányosan húztam be a nyakam, most mi lesz? Folytatódott az ordibálás ,hogy mit képzel a srác, hát onnan jöttek! Meg menjenek már haza, fáradt, nincs kedve, majd meglesz legközelebb….. Elkeserítő a hiszti. De a fiú-talán rutinos volt-türelmesen végighallgatta, felém fordult, legyintett egyet, és annyit mondott: “Ne törődj vele, csináljuk!” Mulatságos volt nézni, ahogy battyogtak vissza a Tescoba, a leányzó kb 3 méteres lemaradással. Jóval az autó elkészülte után érkeztek vissza, boldogan nevetgélve. Már messziről újságolta a fickó, már semmi gond, megnyugodott a mama. Tele szájjal vigyorogva ismerte el a hölgy: “Ne haragudj, kicsit kiakadtam, biztos elöntötte a fejem a szar!” Hát igen, voltak ijesztő pillanatok, de a lényeg, elégedetten mehettek haza.