Professzor úr

Még nyáron történt, hogy egy kisteher javítása közben egy kedves, idős bácsi mellettünk megállva a következőt mondta: “Hogy maguk micsoda ügyes fiúk, figyeltem ám magukat! Nem elég, hogy méretre vágják az üvegtáblákat, összeragasztják, még meg is tudják hajlítani a szélvédőt és itt a helyszínen ki is cserélik! Én nyugdíjazott professzor vagyok, de ezt nem értem, hogyan csinálják!” Persze se köpni, se nyelni nem tudtam. Épp aktuális ügyfelemre néztem, de a tekintetéből kiolvastam, hogy ő sem bírja már sokáig röhögés nélkül. De hogy a bácsi meg ne sértődjön gyorsan felvázoltam a helyzetet, közben szigorúan a “munkámra koncentrálva” vigyorogtam bele a javított szélvédőbe. A professzor úr megnyugodva tovább ballagott és talán egy újabb elméletet gyártott a Mars légkörének összetételéről a zsebkendőjére, de az biztos, hogy nem feltétlenül kell túlbonyolítani a dolgokat. Egyszerűen el kell hozni az autót és hipp – hopp, a surranó manó új üveget varázsol az autójukba. Tanulság? Először kérdezni, utána agyalni!