Blog

Azt hittem, a kutyaharapásos esetemnél nem jöhet rosszabb, pedig mégis. Csapadékos időben nem tudunk repedést javítani, szinte lehetetlen kiszárítani a vizet. Ezért, ha van rá lehetőség, fűtött garázsba küldjük pár napra az autót, és ott le is javítjuk. Így indult a reggelem, két címre mentem, a másodiknál történt a dolog. Családi ház, alatta a garázs. Az ügyfél kinyitja a garázskaput, tök sötét volt odabent, ablak sehol, de ha lenne se érne semmit, mert mintha lomis helyiségbe léptem volna, úgy tele volt mindenféle szemétre vagy tűzre valóval. Középen, orral befelé áll a jármű. Mondom a srácnak, leellenőrzőm, van e még víz a repedésben. A jóember felajánlja, addig csinál világítást. Elindulok a sötétbe az autó elejéhez, gondoltam, addig lemálházom a cuccaim, így aztán lazán belesétáltam a nyitott aknába. Mint a rajzfilmekbe, beleléptem az aknába, és eltűntem a mélybe. Ekkor kiabál kedves megrendelőm: „Jaj, beleestél az aknába?” El is felejtett szólni, hogy vigyázzak. Kössssz, öcsi! Szerencsére pont a lépcsőre estem, a két csuklóm és egyik térdem zúztam meg, de sokkal rosszabbul is járhattam volna. A meló végén nemcsak a ragasztót, a vérem is törölhettem a szélvédőről.